2014. december 26., péntek

Prológus

Sziasztok Kedves Olvasók! Egy új történetbe vágok bele, amit remélem szeretettel fogtok olvasni. Lehet meglepő, hogy nem a One Direction sztárjai a főszereplők, de ettől függetlenül, mindent beleadok, és remélem tetszeni fog a történet. Jó olvasást! Nyugodtan hagyjatok magatok után nyomot.
Gitta


Szenvedély. Élvezed a sebességet, ahogy elsuhansz a dolgok mellett. Élvezed azt amit csinálsz, és jó vagy benne. Szeretnek. Imádod a rivaldafényt, ahogy mindenki a te sikereidről beszél, és szerény vagy, pedig belül elvárod, hogy örüljenek és téged tartsanak a legjobbnak. Ez mind szép és jó, de ott van még a rivális, aki mindent megtesz, hogy beárnyékolja a karriered. Ám egy szép napon valami történik, ami miatt minden felfordul, és már senkiben sem bízhatsz meg. Még a saját menyasszonyodban sem. 

„ Egyszer boldogok leszünk együtt mind ketten. De a sors azt akarja, hogy ne legyünk boldogok… együtt. De külön külön megszakad a szívünk, és csak bántjuk egymást, miközben ha lehetne soha nem hagynánk el egymást. Minden pillanatban rád gondolok. És tudom, hogy te is rám, mert az érzéseket nem titkolhatjuk el. „

A kertben ülök, miközben hallgatom a madarak csiripelését és rád gondolok. Minden pillanatban, mert hiányzol. Arcomat a nyári szellő simogatja, és orromat megcsapja a virágok kellemes illata. A méhek szorgosan dolgoznak. Hirtelen kiszaladnak a gyerekek, örömtől telve. Elkezdenek labdázni és rájuk mosolygok. Ők minden nap emlékeztetnek rád. Nem tudlak elfeledni. Gyönyörű nyári nap van, az én szívem még is boldogtalan és az is marad, életem végéig. Felállok és odamegyek a gyerekekhez. Beállok játszani és boldog vagyok. Legalább arra a kis időre, mert látom az arcukon, azt a gyermeki vidámságot. A pillantásuk ami szeretettől árad. Még semmit sem tudnak az életről. Még az a jó. Legyenek örökké gyerekek, és hadd ne tapasztalják meg milyen a felnőttek élete. Tele csalódással, átveréssel, és viszonzatlan szerelemmel. Nem ezt érdemlik. Senki sem érdemli ezt. De az élet ilyen. Akadályokat kell leküzdenünk, és amikor igazán boldogok lehetnénk, tesz még egy lapáttal, és hirtelen mindened romokban. Sosem érezheted magad nyugodtnak, és magabiztosnak, mert bármikor, bárhol történhet valami. Ami örökre megpecsételi az életed...

2 megjegyzés:

  1. Drága Gitta!
    Bár nem Lewis a nagy kedvencem a F1-ből, de még is ígéretesnek hangzik a történet. Jól megírtad a prológust - ügyesen írsz,/fogalmazol -, azt leszámítva, hogy kicsit rövid lett, ami nem baj, mert tartalmas és felkeltette az érdeklődésem! Nagyon várom az első fejezetet, szóval siess vele, de ne kapkodd el! :P
    További szép napot,
    Adelyn ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Adelyn!
      Nagyon jól esnek a szavaid, és köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed. Nem akartam hosszú prológust, szerintem ebből sok minden kiderül. A fejezetek lehet nem lesznek mindig olyan hosszúak, de ez a résztől függ.

      Törlés